Sokáig arról álmodoztam, hogy tűzoltó leszek. Vagy rendőr. Persze nem az utcákat járó és parkolóbírságot osztogató fakabát, hanem a tanult nyomozó, vagy a tűzoltósági szóvivő, valami nagy és okos egyenruhás, aki az ország javát szolgálja, az emberek biztonságát védi, mégsincs közvetlen életveszélyben. Ennek az oka talán az, hogy világ életemben felnéztem ezekre az emberekre, és […]

Az idei március 15-e vitathatatlanul beírta magát a történelembe. Bár mi a jó meleg lakásból figyeltük az eseményeket, távol a hóban rekedt emberektől, az extrém időjárási körülmények és a napokon át tartó mentés gondolatára még most is kicsit megborzongok. Két nap kényszerpihenő és szobafogság után az első utunk Keszegre vezetett. Vágytam már a friss levegőre […]

Van, aki reggelente kocogással indít, én speciel nem sok mindenre vagyok képes az első kávé előtt. A legjobb még az ágyban, félálomban elfogyasztani, vagy egy friss nyári reggelen az erkélyen, a felkelő napba bambulva. A nap első kávéjával csak az a gond, hogy ha én készítem, mindig történik valami malőr a mézzel. Mert hát mi […]

A kaptárban az anyát megtalálni közel olyan nehéz feladat, mint tűt a szénakazalban. Legalábbis egy laikusnak (értsd: nekem). Erre a problémára találták ki az anyajelölő filcet. Gyakorlatilag egy vastag, színes filcről van szó, amivel az anyaméhre tesznek egy pöttyöt: ha  már egyszer megtalálták, akkor legközelebb rögtön kitűnjön a sok zsezsegő méhecske közül. Minden évben egy […]

Lassan a totál-hozzá-nem-értő szintjéről az amatőr méhész-segéd szintjére lépek. Ez jól jelzi, hogy mennyire veszi hasznomat KJ a kaptárak körül. Kettőnk közül én vagyok az, aki az elejétől a végéig végigolvasott már legalább 1, azaz egy darab könyvet a méhészetről. Ezzel szemben ő 24/7 az internetet bújja, és ha én nem is, de a Zamárdiban […]

Amikor azt olvastam az augusztusi Méhészetben, hogy ez a hónap a teleltetési előkészületekről és munkákról szól, kicsit furán néztem. Nem korai még ez? Aztán a nagy szárazság miatt serkentenünk kellett a méheknél (cukros etetés, hogy legyen erejük az állatkáknak kirepülni és még begyűjteni a kései virágzó növényekről a virágport és a nektárt) augusztusban. Most pedig, […]

Ó, milyen büszke is voltam magamra, hogy hosszú hetek elteltével még mindig csípésmentes vagyok! Milyen jót mosolyogtam a tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött, gyakorlott méhészeken, amikor egy-egy keretmustrát követően számbavették sajgó csípéseiket! Hogy forgattam a szemeimet és sóhajtoztam az égre tekintve: „Férfiak! Már egy apró kis szúrásból is akkora ügyet csinálnak…”! Na, most megkaptam. A méhek […]

A mezőgazdaság a génjeimben van. Vagy legalábbis ott kéne, hogy legyen. Én magam ragaszkodom ahhoz, hogy vidéki vagyok, bár már több mint 10 éve Budapesten élek. Ha a vidéki-városi kérdéskör kerül elő, KJ is előszeretettel hangoztatja, hogy ő bizony Hatvanból való, még akkor is, ha éveinek számát tekintve igen csekély időt töltött ott. Anyukám szülei […]

Törvénytisztelő, felelős állampolgár vagyok. Befizetem az adót, elmegyek szavazni, csakis a zebrán és zöld lámpánál megyek át az úton, és MINDIG lukasztok jegyet a buszon. Fogadjunk, hogy most azt gondolod: Ez egy hülye! Hát… Szerencsére KJ-vel ebben is jól kiegészítjük egymást. Ketten együtt kiadunk egy normális embert. A méhészkedés és az azzal járó élet már […]

Budapestet napok óta tömény hárs illat lengi be. A vidékről fellátogató barátaink péntek délután meg is jegyezték: „Hmmm… Érzitek ezt?” Majd nagyot szippantottak a levegőbe. És kivételesen nem a szmogra gondoltak. A virágillat annyira egyedi és intenzív, hogy lehetetlen nem észrevenni. Korábban fel sem tűnt, de tény, hogy Budapest és Zamárdi más-más időzónában vannak. Persze, […]