Van, aki reggelente kocogással indít, én speciel nem sok mindenre vagyok képes az első kávé előtt. A legjobb még az ágyban, félálomban elfogyasztani, vagy egy friss nyári reggelen az erkélyen, a felkelő napba bambulva.

A nap első kávéjával csak az a gond, hogy ha én készítem, mindig történik valami malőr a mézzel. Mert hát mi mással is ízesíteném a kávét? Folyik a kanálról ide oda, nincs türelmem megvárni, amíg a méz lecsurog a kiskanálról, így egy vékony mézcsíkkal általában összekapcsolom a mézesüveget és a kávésbögrét. Majd a végén már minden ragad. A kezem a kiskanálhoz, a kanál a bögréhez, a mézesüveg a konyhapulthoz.

A probléma megoldására találták ki a mézpumpát. Tökéletes – amíg a méz folyós állagú, és az üvegben van elegendő méz. Mert ha már elkezd kristályosodni, vagy csak egy ujjnyi marad az üveg alján a mézből, a pumpa már nem segít.

KJ a minap felhívta a figyelmemet egy cikkre az Újpesti Naplóban. Iván János, a termék feltalálója, a lap egyik írásában bemutatja a mézzselét, ami egy bio minősítést kiérdemelt, mézből zselésítéssel készült édesség. Többek között az én problémámra találták ki, de azért csemegének sem lehet utolsó a csokoládéval bevont változat. A mézzselé tiszta mézből készül, ráadásul hazai termék. (Magyar bio-méhészek, itt a remek üzleti lehetőség!)

Alig várom, hogy tavasz legyen, megnyissanak a teraszos kávézók, és én kiüljek egy jó kis habos kávéra egy kocka mézzel.