Tervezni jó, tervezni hasznos, tervezni kell!
De mi van akkor, ha egyszerűen képtelenség bármivel is előre kalkulálni? Ha azt sem tudja az ember megmondani, mi lesz 2 nap múlva? Ha az újratervezés nem havi, sokkal inkább napi program?
Az időjárás idén úgy viselkedik, mint egy tanuló vezető: az egyik percben a gázra tapos, a következőben meg lefullad. Mi meg kapaszkodunk, és próbálunk alkalmazkodni. Amikor felpörög a motor, és a hőmérő higanyszála 1 nap alatt 15 fokot emelkedik, akkor rohanunk pörgetni, mert a napi 5 kilós hordás mellett könnyen „megszorul az anya”. Amikor az égiek behúzzák a kéziféket, és a 30 fok után hirtelen 12 lesz, akkor meg aggódunk, hogy a miénkhez hasonlóan befagy a méhek hátsó fele.
Későn jött a tavasz, erre már-már közhelyszerűen mindenki panaszkodik – mezőgazdasági érdekeltségtől függetlenül. Aztán meg felgyorsultak az események, és hirtelen minden virágba borult. Vajon csak nekem tűnt úgy, hogy egyszerre virágzott gyümölcsfa, repce, az akác eleje, és mindez a szokásos idő töredéke alatt? Mintha az összes fű, fa, virág attól rettegett volna, hogy a gyorsan jött meleg idő bármikor továbbállhat, ezért szinte egymást sürgették: gyorsan-gyorsan elő a virágokkal!
Aztán bumm! A hétvégi kánikula után itt a hűvös-szeles idő, az aranyat érő májusi esővel.
A MaciHadsereg állományának fele Zamárdiban állomásozik, ahol az akácot pillanatok alatt elvitte a szélvihar. A családok másik fele Keszegen várja, hogy a hidegben várakozó álláspontra helyezkedett akác eldöntse, akar-e virágot bontani és nektárt adni. A kimenetel kétesélyes: ha néhány napon belül jön a jó idő, akkor még csak most indul majd igazán a virágzás, de ha továbbra is ilyen hűvös lesz, akkor a méhek az eddig begyűjtött mézet lakmározva házibulit tartanak majd, ahelyett, hogy gyűjtögetnének.
Mindeközben itt, a fővárosban, ma isteni hársillatfelhőben sétáltam hazafelé az irodából. Most akkor minek is van éppen a szezonja?
És így, csütörtök este, még fogalmam sincs, hogy mi lesz a hétvégi menetrend. Pörgetünk? Méheket költöztetünk? Vagy esni fog, és esélyünk sincs a kaptárak közelébe menni anélkül, hogy tengelyig süllyednénk a sárba?
Vasárnapra minden kiderül. Reméljük, az ég is.