A tegnap megkezdett nemzetközi kitekintés folytatásaként örömmel jelentem, hogy a világ másik felén éppen most zajlik a National Bee Week, vagyis az Országos Méh Hét.

A National Beekeepers’ Association of New Zealand (Új-Zélandi Méhészek Országos Egyesülete) minden évben egy egyhetes kampányt indít, hogy felhívja az emberek figyelmét a mézelő méhek és a méhtartás jelentőségére. Az idei évi rendezvénysorozat mottója: Love Our Kiwi Bees

A programok során igyekeznek gyakorlati tippeket adni a lakosságnak, hogyan tudják megóvni a méheket a pusztulástól, a mérgezéstől.  Posztereken és szórólapokon olvashatják kicsik és nagyok, milyen hasznosak a méhek az életünkben. És nem csak azért, mert nélkülük a föld élelmiszer készletének 2/3-át elveszítenénk. Az iskolákban tájékoztató előadásokat tartanak a gyerekek számára, érdekességeket tudhatnak meg a méhcsaládok életéről. A legkisebbeket méhecskés színezővel, kirakóval és egyéb játékokkal várják.

És mit tehet egy hétköznapi család a méhek fennmaradásáért? Ne használjunk növényvédő szert a kertünkben, főleg ne spray formájában. Ültessünk méh-barát fákat és cserjéket, például hagyományos gyümölcsfákat, ún. heirloom vagyis nemesítés előtti virágokat és gyógynövényeket. És legfőképp, óvjuk meg a méhrajokat! Ha a kertünkben egy faágon vagy éppen a házunkon egy méhrajt találunk, értesítsünk egy méhészt! (Magyarországon ezt a feladatot a Katasztrófavédelmi Hatóság látja el. A méhrajbefogással foglalkozó méhészek listáját a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok honlapján illenék közzétenni, de ez a legtöbb esetben nincs így. Ezért, marad a 112-es telefonszám felhívása.)

A tavalyi Bee Week jelentős publicitást kapott: 20 rádió és televízió csatorna, 157 újságcikk és 17 internetes bejegyzés számolt be az eseményről. A kampány plakátjai országszerte kerültek ki a boltok kirakatába, hirdetve az aktuális mottót: Be good to bees  (Légy jó a méhekhez). Regionális és városi vezetőket hívtak meg a szakmai előadásokra, amelyek a növényvédőszer-mentes gazdálkodást és a méhbarát vetőmagokban rejlő lehetőségeket elemezték. Könyvtárak, iskolák, méztermelők vettek részt az aktivitásokban.

A szervezők és a résztvevők lelkesedéséről, az összefogásról, az eredményekről beszámoló cikkeket olvasva felderül a szívem. Remélem, egyszer majd mi is eljutunk a társadalmi szerepvállalás és az érdekérvényesítés eme fokára. Addig pedig, haladjunk csak kis lépésekben. Vásároljunk mézet közvetlenül a termelőtől, vagy éppen termeljük meg magunknak a téli teába valót, figyeljünk oda, hogy mivel permetezzük azt a 3 gyümölcsfát a kertben és örüljünk a zümmögő bogaraknak. Ők a barátaink.