A hatóságok nem a barátom.

Még ha kicsit sántít is ez a mondat, biztosan érted, mire gondolok. Ebben az évben valahogy a szokásosnál is jobban meggyűlik a bajom a bürokráciával. Adóhatóság, földhivatal, munkaügyi központ. Bankok, ügyvédek, könyvelők. Mintha nem is egy nyelvet beszélnénk. Órákba kerül kibogoznom, mit is szeretnének tőlem, és mindig arra jutok, hogy csak az életemet nehezítik meg, holott ők hangoztatják, az ő egész működésük Engem szolgál.

Boldogan jelentem, ma megtapasztaltam a kivételt, ami erősíti a szabályt. Délután 2 órára volt időpontunk Halász Gáborhoz, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület budapesti szaktanácsadójához. Mint kezdő méhészek, útmutatásért fordultunk Gáborhoz: mit kell kitölteni, hová kell regisztrálni, mivel jár az OMME-tagság, hogyan igényelhetünk különböző méhészeti támogatásokat. Mivel Gábor maga is nyert  korábban a Fiatal Gazda pályázaton, illetékes személynek tűnt ahhoz, hogy erről is konzultáljunk vele.

Majd 2 órát töltöttünk az egyesület Viola utcai irodájában, és lelkesen, pozitív benyomásokkal távoztunk. Gábor közvetlen és rendkívül segítőkész volt, csupa gyakorlati tanáccsal látott el bennünket, felhívva azonban a figyelmünket az adminisztráció fontosságára is. Emberi nyelven és hangnemben beszélt, minden érthetővé és világossá vált.

Fellélegeztem. Végre egy egyesület, ami betölti a szerepét, és amihez a jövőben is bizalommal fordulhatunk tanácsért.

Köszönjük!