„Az igazi méhész soha nem vesz méheket” – mondta Fater a múltkoriban. És bár Fater nem az apám – valójában még csak nem is rokonunk -, a méhészkedésről mindannyiunknál többet tud, ezért érdemes odafigyelni arra, amit mond.

Ennek merőben ellentmond az, hogy a hétvégén egy barátunk 120 méhcsaládot vásárolt. Az üzlet lebonyolításába, a méhek átköltöztetésébe, a családok átnézésébe és egy minimális, de szükséges pörgetésbe mi is besegítettünk. A Régi Gazda felszámolta a teljes méhészetét, mivel a fiai nem akarták továbbvinni apjuk gazdaságát. (Legalábbis, ami a méheket illeti. Bezzeg a borászat és a hozzá tartozó pince bizonyára nem hagyja őket hidegen!) Egyedül pedig ennyi családot becsülettel ellátni nem kis feladat. Az Új Gazda ezzel szemben befektetési lehetőséget keresett a szabadon álló tőkéjének. Szegről-végről eddig is gazdálkodással foglalkozott, vannak erdői, szántói, földterületei, ezért úgy gondolta, hogy kibővíti a tevékenységét méztermeléssel. Kézenfekvő megoldás ilyenkor egy meglévő gazdaság átvétele, szőröstül-bőröstül.

Mindent összevetve, az Új Gazda nagyon jó boltot csinált. A pénzéért szép, egészséges, erős családokat vett. Az elkövetkezendő évek majd megmutatják, hogy a méhészet mint üzlet, milyen gazdaságossági mutatókat produkál.

A Régi Gazda pedig az utolsó „szállítmány” felpakolásakor búcsúzóul megjegyezte: „Ha lehet, azért majd kimennék néha megnézni a méheket. Tudjátok, a méhészkedést nem hagyja csak úgy abba az ember.”