Az alábbi beszélgetés ma zajlott le az irodában.

A: Minden méhész sz*rrágó!

B: De hát miért?

A: Annyira sajnálják mindenre a pénzt, mindent saját maguk akarnak megcsinálni. Majd figyeld meg, mindnek hiányzik legalább egy ujja. Maguk készítik a kaptárt, fűrészelnek, aztán meg nyissz..

Csak fültanúja voltam az esetnek, nem én voltam sem A, sem B. Sajnálom, hogy A-nak ilyen sajátos véleménye van a méhészekről. Szíve joga, mégsem jó ezt hallani.

Nem értem, hogy miért baj az, ha valamit az ember készen vásárlás helyett saját maga csinál meg.

Ha a család szeretne az udvarra egy hintát, akkor mennyivel klasszabb az, amikor apa és fia együtt kopácsolnak és alkotnak valamit, ami sokkal több egy egyszerű hintánál! Igaz, tovább tart, mint az interneten megrendelni egy szakembertől, aki házhoz hozza és be is állítja a kertünkbe. És ha előbújik belőlem a közgazdász, akkor apa drága idejét, a hasznosságot, az elmaradt hasznot, benzinköltséget, az anya által készített hideg üdítőket is belekalkulálva lehet, hogy végül az előregyártott hinta olcsóbb is lenne. Na de az élmény! Ahogy a reklám mondja: megfizethetetlen.

Valóban, lehet erre azt is mondani, hogy az ilyen család/ember/méhész zsugori. Inkább maga megcsinálja, ahelyett, hogy szakemberrel megcsináltatná. Nyugaton a nagy cégek ezt úgy hívják: insourcing. Jól bevált gyakorlat ez így, gazdasági válság idején. Amit eddig kiszerveztünk, azt megpróbáljuk szűkösebb időkben házon belül, saját erőforrásból megoldani. Ha a Ford, a Honda, a General Electric, a Caterpillar és az Intel is bevállalta, hogy így racionalizálja a költségeit, talán nekünk sem ciki.